|
|
|
|
Környezettudatosság a mosásban és háztartásban
Általános tudnivalók a mosószerekről és a tisztítószerekről
Az emberek általában a kelleténél nagyobb mennyiségű mosószert használnak a tisztább ruha reményében. Sajnos sokszor a gyártók is - eladási érdekeik miatt - a szükségesnél nagyobb mennyiség használatát javasolják. Úgy válasszunk vásárláskor mosószert, hogy a lehető legkevesebb szintetikus anyagot, vegyi anyagot, adalékanyagot (anionos, nemionos tenzid, foszfát, fehérítő...stb) tartalmazza! Nem a márka a fontos, hanem az, hogy milyen módszerrel mosunk. Sajnos a mosószerek többsége nagymértékben terheli környezetünket a bennük lévő vegyi anyagok miatt. Ezenkívül a szintetikus mosószerek szerepe allergiás tünetek kiváltásában is bizonyított. Mosószer összetétele:
A tenzidek felületaktív anyagok, melyek a mosópor legfontosabb összetevői. A tenzid erősebb kapcsolatot létesít a textillel, mint a kosz, beékelődik a kettő közé és leválasztja, majd szétoszlatja a szennyeződést. Az anionaktív tenzidek jó mosóhatással rendelkeznek, viszont érzékenyek a vízkeménységre, ezért vízlágyítót kevernek hozzá. A nemionos tenzidek alacsony hőmérsékleten is megfelelő mosóhatást fejtenek ki és a víz keménységére sem érzékenyek. Természetes, illetve viszonylag szelíd előállítású tenzid a szappan, melynek reszeléke kézi és gépi mosáshoz is jó. A mosópor hatékonysága és a mosógép élettartama szempontjából igen lényeges a hálózati víz minősége is. A magyar háztartások többségében magas a víz mész-, kalcium illetve magnéziumtartalma, hétköznapi nyelven ezt kemény víznek hívjuk. Ezek koncentrációjától függően megkülönböztetünk lágy, közepesen kemény, kemény és nagyon kemény fokozatokat. A lakóhelyünk vízkeménységi adatait a Vízművektől tudhatjuk meg. Azért van szükség a vízlágyításra, mert a mosóporok összetevői (pl. anionos tenzidek) kemény vízben oldhatatlan csapadékot képeznek a kálcium- és magnézium ionokkal, és ezáltal a mosószerek hatékonysága csökken. Ugyanerre az okra vezethető vissza a vízkő kialakulása is, amely a mosógép élettartamát rövidíti meg. A forgalmazott vízlágyítók, vízkőoldók arrogáns oldószerek, és mosógépeink gumi és műanyag alkatrészeit roncsolják. A mosógép fűtőszálának vízkövesedését környezetbarát módon is megelőzhetjük pl. ecetes öblítéssel. Vízlágyításra leginkább foszfátot használnak, amely a természetes vizekben növeli a tápanyagkínálatot, az elszaporodott vízinövények elfogyasztják a vízben oldott oxigént. A kialakuló oxigénhiány miatt a halak és más vízi élőlények elpusztulnak (eutrofizáció-vízvirágzás). A foszfáttartalom Magyarországon a mosószerszabvány által szabályozott, a következők szerint:
A foszfátot zeolit is helyettesítheti, mely kevésbé terheli a környezetet. A legkörnyezetkímélőbb megoldás a mosószóda használata. A lúgok zsíroldó hatásuk miatt kerülnek a mosószerekbe, legismertebb képviselőjük a mosószóda. Mosószódával vizet lágyítani és (magában, szappanpehellyel vagy mosóporral keverve) mosni is lehet. A mosószódára való áttérést - környezetbarát mivoltán kívül - gyakran az is indokolja, hogy a mosóporoktól a babák kiütésesek lesznek. A foszfátos tisztítószerek és a drágább vízlágyítók helyettesítésére is alkalmas. Ahol kemény a vezetékes víz, ott is elég vízlágyítóként egy evőkanál mosószóda, és persze a lágy vízhez javasolt mennyiségű mosószer a gépbe. A vázanyagok megakadályozzák, hogy a mosópor összeálljon, hogy lúgossága semlegesítődjön, és általában fokozzák a vízlágyító hatást. A polifoszfát a leggyakoribb vázanyag. A foszfáthoz hasonlóan a vizek eutrofizációjához vezet. Az enzimes, úgynevezett "bio" mosóporok enzimtartalma 60oC feletti hőmérsékleten lebomlik még azelőtt, hogy eltávolítaná a fehérje- és szénhidrát foltokat. Forró vizes programhoz ezért ne használjunk ilyen mosóporokat! Oxidatív fehérítőszerként a mosóporokban leggyakrabban nátrium-perborátot használnak, amelynek fehérítő hatása 60 oC felett érvényesül a legjobban. A felszabaduló oxigén roncsolja a vér-, bor-, és gyümölcsfoltokat, elpusztítja a kórokozókat, tehát fertőtlenít is. 60 oC-nál hidegebb vízben fölösleges használni, mert fehérítő hatása kihasználatlan marad. Az optikai fehérítők szerves vegyületek, amelyek a színezékekhez hasonlóan megkötődnek a textílián. Elnyelik az ibolyántúli sugárzást, és kék fényt bocsátanak ki, ezzel kioltják a fehérneműk sárgás színárnyalatát. A ruha ragyogó fehérnek látszik, de ez nincs összefüggésben tisztaságával. Alkalmazásuk teljesen felesleges. A mosószerek segédanyagai akadályozzák a túlzott mértékű habképződést, elősegítik a szennylebegtetést, szintetikusan vagy természetesen illatosítanak, vagy töltőanyagok, melyek szerepe a forma megtartása. Felesleges terhet jelentenek a környezetnek, a pénztárcának, és a csomag cipelőjének. A szintetikus mosószerek 30 %- a töltőanyag. Általánosságban elmondható, hogy a megfelelő mosóhatás elérése nem a márka kiválasztásán múlik, hanem sokkal inkább a mosási módszereken. Környezetbarát mosószer alternatívák:
A mosószóda (nátrium-karbonát) általános vízlágyító-, áztató-, zsíroldó- és tisztítószer. Igen kis mennyiség is elegendő belőle. Áztatáshoz 15 liter vízhez kb. 1-2 evőkanál mosószódát adjunk. Ha a mosóporunkhoz mosószódát keverünk, kevesebb mosópor, az ajánlott mosóporadag akár egyötöde is elegendő. Ajánlott adagolás tehát: 50 ml mosópor + 50-100 ml mosószóda. Mosópor-felhasználásunk csökkentésével már sokat tehetünk környezetünk megóvásáért. Akinek azonban még van egy kis ideje és energiája, az készíthet mosószappanból szappanpelyhet sajtreszelő segítségével, amellyel a mosóport lehet helyettesíteni. A szappanpehely gyapjúkímélő mosásra is alkalmas. Az élővizekben teljesen lebomlik, ezért a mesterséges detergensekhez képest környezetkímélő. Mosószappant bármely illatszerboltban beszerezhetünk. A szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát) hatásában a mosószódához hasonlít, de annál gyengébben lúgos, vízben jól oldódó fehér por. Az ecet fertőtlenítő-, és vízkőoldószer. Az utolsó öblítővízbe keverve lágyítja a mosott ruhát és élénkíti a színeit. Az öblítőtartályba az előzőleg vízzel háromszorosára higított 20 %-os ecetet vagy kétszeresére higított 10 %-os ecetet öntsünk, a jelzés szerint. A háztartásokban alkalmazott, hígított ecet a környezetre nem ártalmas. A citromlé gyenge, természetes sav. Fehérítőszerként használható, a természetben lebomlik. Specifikus folttisztítás - környezetbarát szerekkel: A folttisztítás alapszabálya, hogy a folt keletkezése után rögtön neki kell látni annak eltávolításához. Természetes folteltávolító-szerek a következők: citrom, fehér ecet, glicerin, tiszta alkohol, borax, epeszappan, fehér ruhákhoz oxigénes fehérítő. Mielőtt nekiesnénk a foltnak, öblítsük ki tiszta hideg vízzel, vagy gyengéden mossuk át szappannal. Sose dörzsöljük forró vízzel, mert azzal a textíliához rögzítjük a szennyeződést! Általános szabálynak tekinthető, hogy savas hatású (ecet, citrom) szereket lúgossal (szódabikarbóna, mosószóda), míg lúgos hatásúakat savassal közömbösíthetünk.
Áztatás: Az "idő" helyettesítheti a vegyszert, a hőt és az erőteljes súrolást is! Lúgos vízben, például mosószódában való egy órás áztatás során a szennyeződés nagy része fellazul. Ezek után kevesebb mosószerrel, kisebb hőfokon (pl. 40 oC-on) is ugyanolyan mosóhatást érhetünk el. Természetesen hosszú napokig ne hagyjuk ázni a ruhákat!
Öblítés: Már említettük a felületaktív anyagokat, melyeknek egy csoportját alkotják a kationos tenzidek. Jelentőségük a mosószerek (anionos tenzidek) eltávolításában, vagyis öblítőszerként való használatukban van. A bolti öblítők hatóanyagai azonban bevonatot képeznek a szövet szálain: ettől a ruha puha és illatos lesz, és a szintetikus szálas anyagok elektromos feltöltődése is csökken. A puhaságnak és az illatnak azonban ára van: miattuk 20 %-kal csökken a textília nedvességfelvevő-képessége. A törlőrongyok, törölközők, pelenkák, fehérneműk illatos öblítése így többet árt, mint használ. A kationos felületaktív vegyületek nem bomlanak le teljesen a víztisztító berendezésekben, tehát terhelik az élő vizeket. Ezenkívül a szintetikus öblítők hatóanyagai, mivel a textíliában maradnak, bőrirritációt is kiválthatnak az arra érzékenyebb személyeknél.
Az ecet minden textília színélénkítő, puhító hatású öblítőszere. Öntsünk az öblítőtartályba előzőleg vízzel háromszorosára higított 20 %-os vagy kétszeresére higított 10 %-os ecetet! Ne féljünk, nem marad tőle ecetszagú a ruha. Semlegesíti a mosószer-maradványokat, megakadályozza a sötét pamutholmi csíkozódását, segít megőrizni a sztreccs (stretch) anyag rugalmasságát. Ha mindenképpen illatosítani szeretnénk a ruhaneműt, pár csepp illóolajat csöppentsünk az utolsó öblítővízbe!
Jó tanácsok összefoglalása:
Környezetbarát tisztítószer alternatívák:
A mosószóda (nátrium-karbonát) általános vízlágyító-, áztató-, zsíroldó- és tisztítószer. Igen kis mennyiség is elegendő belőle. Szennyes edények, tárgyak áztatásához 15 liter vízhez kb. 1-2 evőkanál mosószódát adjunk. Általános le- és felmosószer: 1 liter forró vízhez 3 evőkanál mosószóda. Erősen szennyezett felületek tisztítására: 1 liter forró vízben oldjunk fel 1 evőkanál mosószódát. Leégett edények mosogatásához: 5 liter forró vízben 1 evőkanál mosószódát oldjunk fel. A citromlé gyenge, természetes sav. Fehérítőszerként, vízkőoldóként, fémtisztítószerként használhatjuk. A szódabikarbóna (natrium-hydrogencarbonicum) hatásában a mosószódához hasonlít, de annál gyengébben lúgos, vízben jól oldódó fehér por. Az ecetsav remek vízkőoldószer, de akár fertőtlenítésre is alkalmas. A háztartásokban alkalmazott, hígított ecet a környezetre nem ártalmas. A nyers tej, tojásfehérje remek bőrápolószerek. A citrom, fehér ecet, glicerin, tiszta alkohol, bórax, mind alkalmasak a kárpit vagy szőnyeg foltjainak eltávolítására. A folttisztítás alapszabálya, hogy a folt keletkezése után rögtön neki kell látni annak eltávolításához. Jó tanácsok összefoglalása:
Forrás: Ökoszolgálat |







